A filmezés az egyik legjobb módja annak, hogy jobb fotóssá válj. Habár a képarány eltérő lehet, filmben és fotózásban ugyanazok a szabályok vonatkoznak a kompozícióra és a stílusra. Íme néhány a film, amit érdemes fotós szemmel nézned!
Egy filmben minden filmkocka egy egyedülálló fotó – még 24 képkocka/másodperc sebességnél is – könnyen lehet, hogy egy rendező sokkal többet foglalkozik egyetlen képkocka elkészítésével, mint amennyit egy fényképész egy fotó elkészítésén. Néhány rendező hihetetlenül nagy figyelmet fordít a világításra, kompozícióra, a képkockán látható emberek és tárgyak kapcsolatára, a lencseválasztásra, kameraszögre és sok egyéb beállításra. Egyetlen jelenetről beszélünk, amit valaki megszállottan tökéletesített akár hónapokon keresztül.
Habár a munkának ez a része sokszor háttérbe szorul a történet és a téma mögött, érdemes külön odafigyelni rá, mert rengeteg olyan dolgot tanulhatunk, amit felhasználhatunk fotóink készítésénél.
Jöjjenek hát a filmek!
Szárnyas fejvadász
A Ridley Scott rendezésében készült Szárnyas Fejvadász nemcsak minden idők egyik legjobb filmje, de a megvalósítása is páratlan. Scott és az operatőr Jordan Cronenweth remekbe szabott drámai pillanatokat rögzítettek. Érdemes ezekre a jelenetekre odafigyelni: Roy Batty találkozik Dr. Tyrellel, Rachelt tesztelése, és természetesen Deckard és Batty találkozása a fináléban.
A film másik említésre méltó jellegzetessége a neo-noir színvilág. Esküvői fotózáshoz nem éppen inspiráló, de a tudatos és pontos színhasználat elképesztő atmoszférát teremt. Sokat tanulhatsz belőle a színhasználatról, még akkor is, ha nem szeretnél ennyire zord képi világot teremteni.
A Grand Budapest Hotel
A másik véglet a Wes Anderson által írt és rendezett Grand Budapest Hotel – bár igazság szerint bármelyik Anderson filmet választhatnám. A képi világ színes, világos, mókás.
Anderson Robert Yeoman operatőrrel közreműködve szürreális, szinte túlságosan színpadias stílust alkotott. Sokat játszik a szimmetriával, a színekkel és a perspektívával. A filmjei filmeknek látszanak, a lehető legjobb értelemben.
A Grand Budapest Hotellel Anderson a legjobb és legjátékosabb formáját hozta. Érdemes odafigyelni arra, hogyan kapcsolódik a korlátozott színpaletta a film különböző szakaszaihoz és a jelenetek hangulatához. Érdemes figyelni az időről-időre megváltozó képarányt is, ami szintén fontos részét képezi a mesteri kompozíciónak.
Anderson stílusa rendkívül egyedi. Ha tűpontosan le akarod másolni a stílusát, akkor könnyen észreveszik, hogy honnan merítettél ötletet. Nem érdemes tehát erre törekedni, de az biztos, hogy megihlet majd a munkája!
Volt egyszer egy… Hollywood
A mozizáshoz semmi sem fogható, ezért ha szeretnél valami igazán epikusat látni a nagyvásznon, akkor érdemes jegyet váltanod Quantin Tarantino legújabb filmjére, a Volt egyszer egy… Hollywoodra. Tarantino a legjobb formájában van, és ismét együtt dolgozott Robert Richardson operatőrrel. Habár a két főszereplő, Brad Pitt és Leonardo DiCaprio nagyszerűek, fotós szemmel nézve mégis inkább a Margot Robbie-val forgatott jelenetek ragadják meg a figyelmet.
Tarantino a film nagy részében finoman kiemeli Tate-et a történet fősodrából, és a mindennapjaiból mutat meg rövidebb epizódokat: moziba megy, vacsorázik a barátaival és hasonlók. Ezekben a jelenetekben szinte alig akad dialógus, Tate többnyire hallgat. Mindegyik képsor sokkal inkább egy mozgó fotó, mint egy drámai jelenet. Ha bármilyen portréfotót készítenél, akkor rengeteget tanulhatsz ebből a filmből.
A filmek nagy hatással lehetnek a fotósokra. Még a rossz filmek is, ahol a rendező nem erőltette meg magát a megvalósítást illetően. A rosszul felvett jelenetek hibáiból sokat tanulhatsz, hogy te magad már ne kövesd el őket. És mi a helyzet a jó filmekkel? Sose fogd vissza magad, ha moziba kerül egy!